Gyerekkorunkban mindannyian nagy tetteket akartunk végrehajtani. Ki híres pilóta, más hegymászó, énekes vagy nagy utazó szerettet volna lenni. Aztán többségünk szocializálódik, bedől a racionalitásoknak, és feladja „kalandornak” bélyegzett álmait. Jó estben tehetségének megfelelő újakat talál helyettük, más esetben marad mindkét lábával a talajon. Szerencsére vannak olyanok, akik helyettünk is megmásszák a hegyeket és keresztülszelik az óceánokat. Akár egy szál magukban is egy kenuval. Ahogy azt tette Rakonczay Gábor

A nagy teljesítményeket általában a hit és a kitartás magas foka különbözteti meg hétköznapi tetteinktől. Persze kellett hozzá, hajózási tapasztalat, földrajzi és környezeti ismeretek és fizikai – lelki – szellemi felkészülés, ám a legfontosabb a hit, hogy az ember bármire képes, hogy konkrétan Én képes vagyok megcsinálni. Számomra talán ez a legnagyobb tanulsága annak az útnak, amit Rakonczay Gábor 80 nap helyett 61 nap alatt tett meg az óceánon.

Világcsúcsot világcsúcsra halmozott, hiszen már az első szakaszt is jóval a kevesebb idő alatt tette meg a tervezettnél, s ezt a 61 napot bizonyára nem egyhamar fogják felülmúlni.

Nemsokára hitelesítik majd teljesítményét. A hajós világban létező mindkét hitelesítés elindult - a londoni székhelyű Guinness World Records kiadója saját maga hitelesít egy-egy teljesítményt, míg a Nemzetközi Vitorlásszövetség előre rögzíti az óceánátkelések vagy a földkerülések kritériumait. Ez a második ebben az esetben azért is kissé nehézkes, mert első ilyen teljesítményről van szó. A 30 éves Rakonczay Gábor az első a világon, aki egyáltalán elindult egyedül kenujával, hogy minden helyzetet egyedül megoldva érje el az óceán túlpartján, Antigua szigetén a partot. A kenus rekordját a Guinness az Óceánátevező Szövetség (Ocean Rowing Society, ORS) éves dokumentumai alapján fogja elbírálni a következő hetekben.

Rakonczay Gábor teljesítménye tiszteletet érdemel nemcsak egyedülálló világrekordja miatt, de azért a fizikai és lelki helytállásért, amit a február 6 és március 25. között a világtól teljesen elvágva, kiszolgáltatva az elemeknek, készletei és felszerelése nagy részét elveszítve nem adta fel célját, töretlenül bízott magában, tudásában és abban, hogy még is a vízen felelőssége van az otthonhagyottakért.

"Volt egy életem a borulás előtt, és van azóta egy másik. Akkor nagyon sok minden átértékelődött bennem. Az tartotta bennem a lelket és adott erőt még a legrosszabb időben is evezni, hogy tudtam, otthon nagyon aggódnak értem" - mesélte Rakonczay Gábor.

Az biztos, nem szeretné még egyszer végigcsinálni. Mert már nem is kell. Megtette, mert hitt magában, a lehetőségben, és mert hittek benne. A bizonytalanságban megőrizni a hitünket, ahogy azt Gábor felesége, Viktória tette, ugyanolyan nagy lelki teljesítmény.

Büszkék vagyunk és örömmel tölt el minket, hogy támogatásunkkal mi is segítettük ezt a hihetetlen utazást. Emellett Rakonczay Gábor példája számunkra is erőt ad céljaink megvalósításában. Hiszen mi mégiscsak a szárazföldön szeretnénk azokat megvalósítani, és nem vagyunk egyedül.

G.M.